Van egy alak, egy pofa, és egy pasas. Az egyikkel ki akarják vitetni a vödröt, emiatt balhéba keveredik, a másiknak lóg a plafonon egy vödör, amibe kíméletlenül csöpög az esővíz, a harmadik pedig egy öcs, akinek semmi köze a vödrökhöz, sokkal inkább a bátyjához, akinek már nagyon régen be kellett volna kátrányoznia a tetőt. Ha már beengedte, annak fejében, hogy a házat majd rendben tartja. Ehelyett csak sokasodnak a tárgyak, a működésképtelen, javításra váró, vagy javíthatatlan holmik, lassan ellepik a két ágy közül az egyiket, mindenesetre sok mindenre lenne szükség, de a legkevésbé arra a balhéba keveredett idegenre, akit most beenged az öccse valamikori ágyába, ott a halom alatt. Sok mindenre lenne szükség.
De nem arra, hogy cipőt és aprót kapjon valaki, aki ezért cserébe semmit nem nyújt, csak elfogadja, amit nyújtanak felé. Mik ezek a gesztusok és mi ez a rumli és mit keres a Buddha a gáztűzhelyen, egyáltalán hol van a bátyám és hol vagyok én, mit kell most tennem, ha beenged egy bizalmat semmiképpen sem gerjesztő embert az én házamba, ami inkább közös, mintsem ez a bűzölgő csöves ott feküdjön az én helyemen. Az lehet, hogy én nem vagyok ott, de mit keres ott ez az ember?
Ő a gondnok.
Elvileg. És gyakorlatilag? Minek – és legfőképpen – kinek a gondnoka?
Kiderül, hogy gondnoknak lenni, abban az esetben, ha kifogásunk van a ránk bízott tevékenységek legjava ellen és csupán a személyünk iránti feltétlen bizalom okán tartunk igényt a munkára, nem könnyű feladat.
Galéria
Szereplők, alkotók
A Nézőművészeti Kft és a Szkéné Színház közös produkciója
Davies: Mucsi Zoltán
Aston: Scherer Péter
Mick: Katona László
Produkciós vezető: Gyulay Eszter
Díszlet-Jelmez: Khell Csörsz
Rendező: Szabó Máté
Kritikák
A Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös bemutatója voltaképpen meglepetés, hiszen a társulat emblematikus előadásaitól eltérően ezúttal nem magukra a színészekre íródott, illetve az ő improvizációikat, mondataikat is felhasználó kortárs szöveg, hanem egy mára szinte klasszikussá vált mű hangzik el. (Urbán Balázs)
A gondnok kellően
nyitott mű maradt ahhoz, hogy teret adjon kortársi érzékenységeknek.
S ha valaki, hát a Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László triásza
kiváltképp alkalmas rá, hogy „csípőből" hozza a sejtelmes, lebegő
többértelműséget, a verbális és gesztikus poénokat, a nyelvi töredezettséget, a
stílusbeli fanyarságot. Szabó Máté rendező nem is nagyon tett mást, mint
rábízta három színészére a játékot, s az ő tapasztalatukból, rutinjukból meg
persze különleges képességeikből igyekezett életre hívni az előadás sajátos
atmoszféráját.
(Kovács Dezső)
Minél tökéletesebbre csiszolja Katona László a kiismerhetetlenül változó viselkedésű, testvéréhez erősen, de szinte láthatatlan szálakkal kötődő Mick figuráját, minél hatásosabban jeleníti meg agresszív kitöréseit és szinte perverz játékát a Gondnokká kinevezendő idegennel, s minél életesebben munkálja meg Scherer Péter Aston szelíden mániákus, szeretetre vágyó, de kommunikációra alig képes személyiségét (helyenként egészen megrendítő pillanatokat is teremtve), annál közelebb kerülnek ahhoz, hogy csupán két egymásra utalt, de egymásba kapaszkodni nem tudó, sérült személyiség érzelmi és hangulati változásait jelenítsék meg. És minél árnyaltabban, erőteljesebben, szuggesztívebben mutatja meg Mucsi Zoltán Davies egzisztenciális kiszolgáltatottságát és ravasz alkalmazkodását, kisemmizettségét és hatalomvágyát, aljasságát és kétségbeesését, annál távolabb kerül attól, hogy a célja valóban a Gondnokká válás legyen. Mert annál, amit ez a szó jelenthet, itt sokkal fontosabb egy állás utáni vágy. (Urbán Balázs)
Megkerülhetetlen kérdés, hogy a pontos és élvezetes színészi játék által elmélyített Pinter-darabot mi teszi aktuálissá. Érzésem szerint a háromtagú Nézőművészeti Kft. által megtalált, szinte rájuk szabott szerepek mellett az, hogy miközben manapság mindenki hangosan hajtogatja a magáét, s eközben meg sem hallja-látja a másik baját. A Nézőművészeti Kft. ügyesen ismerte fel, hogy ebben a zajos rendetlenségben halk üzenetre, finom jelre van szükség. (Vass Norbert)