A Sírás (A Sejtés) / Das Weinen (Das Wähnen) (14)

»MARTHALER LEGJOBB FORMÁJÁBAN« ÍGY EMLEGETTE EZT A SZÍNHÁZI MESTERMŰVET A DEUTSCHLANDFUNK – MŰVÉSZETI CSÚCSTALÁLKOZÓ EGY HÉTKÖZNAPI SVÁJCI PATIKÁBAN – A PÁRATLAN CHRISTOPH MARTHALER ÉS DIETER ROTH A GYÓGYSZERTÁRBAN.

Senki sem számított pandémiára, amikor Christoph Marthaler egy gyógyszertár díszletei közé tervezte új bemutatóját és megkezdte a próbákat. A steril, semleges patikai környezet volt az a közeg, mely felől Marthaler értelmezte a művészi rokonlélek, Dieter Roth írásait. E másik nagyszerű svájci művész rajta hagyta kézjegyét a XX. század művészetén sablon festményeivel, illetve a piszok és a tökéletlenség iránti hódolatával. Roth igazán interdiszciplináris művész, hatalmas életművet hagyott hátra, és még életében egyszer Marthalernek ajándékozta A sírás (A sejtés) 2A kötet (Könnyek tava 4) című művét, egy látványos szó-művészeti gyűjteményt, olyan szereplő nevekkel, mint „Rántotta”, „Debefele”, „Akicsaló1”. Marthaler előadásában öt színésznő és egy meglehetősen csendes férfi ezeket az eredeti szövegeket virtuóz nyelvművészetté fordítja. A Roth-i nyelvezet beszélve a többjelentésű minőséget fedi fel azáltal, hogy ugyanakkor elvont és konkrét, egyszerre félreérthetetlen és kétértelmű. Itt újra nyilvánvalóvá válik a zenés színházi Marthaler alapelv, melyben nagyon finom az átmenet a beszélt és az énekelt szöveg között.

Az előadás német nyelven, magyar felirattal látható