„Az Ember, amióta csak létezik, látványul kínálkozik önmagának. Évezredek óta valóban nem is szemlél mást, mint önmagát.” (Teilhard de Chardin)
„Ha ifjú embereknek azt mondanánk, hogy harminc éves korukig, akár kényes válogatás eredményeként, akár válogatás nélkül teszik, halovány fogalmuk sincsen arról, hogy kivel érintkeznek, akkor bizonyára megsértődnének.
Ne tudnám, hogy ki az én szerelmesem? Oktalan állat lennék, aki szaglásával választotta párját?
A milyen kérdésére senki emberfiának az alkata nem tud válaszolni. Hol ezt, hol azt a tulajdonságát szólítod meg, de nem tudhatod, hogy minek a részeivel beszélsz. (...)
A mentális kultúrában szexualitást mondunk, és hol szerelemre, hol a nemi szervek funkcióira gondolunk. A görögök Erószra és Aphroditére gondoltak, amikor szerelmet mondtak. Ez pedig elég nagy különbség. A minden emberre jellemző, de csupán két ember között lehetséges kölcsönösség lehetősége az egyik esetben a sexushoz, a nemi szervek funkcióihoz, a másik esetben isteni személyek lelki és testi tulajdonságainak működéséhez van kötve. Ugyanarról a mentalitásról beszélünk, ám az egyik esetben valamiről, a másik esetben valakiről.”
(Nádas Péter: Égi és földi szerelemről)