rendező
író
Kiss Ferenc
műfaj
Táncelőadás
bemutató
2014. 04. 06.
időtartam
80 perc
"Hiszem, hogy tébolyult bolyongása közben a tönkrement emberiséget ők és a hozzájuk hasonlók terelik folyton-folyvást a jó irányba"
Kiss Ferenc
Kiss Ferenc, a Vízöntő zenekar alapítójának tematikus lemeze 1999-ben jelent meg - a század melankolikus zárlata, és az új évezred látomásos kezdete gyanánt - izgalmas összefoglalásként bizonyítva a népi kultúrából tanultak mai használhatóságát, kifejezőeszközeinek kortárs gondolatiságát. E tartalmilag egységes, de műfajában sokszínű zeneanyag hívta életre az azonos című táncest létrehozásának ötletét.
Egyrészt morális azonosulás okán; a dalok egyszerre szólnak arról az értékrendről, és azokról a személyiségekről, akik évszázadokon át meghatározói voltak a Kárpát-medence szellemiségének, de tudatosítják annak nyomasztó tényét is, hogy a tömeg és info-kommunikáció miként likvidálja őket mindennapjainkból. Ilyen értelemben a táncest kifejezetten pedagógiai céllal jön létre. Az előadás elsősorban a térségünkben élő fiatalokat szólítja meg, akik éppen "leválni" készülnek kulturális identitásukról.
Jövőképük, pálya- és topográfiai választásaik egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy valaha is visszataláljanak az említett szellemi forrásokhoz. Többek között ezen motivációk pótlására, az érdeklődés felkeltésére tesz kísérletet produkciónk.
NAGYVÁROSI BÚJDOSÓK
A Nagyvárosi Bujdosók Kiss Ferenc (a Kolinda, a Vízöntő, majd az Etnofon zenekarok tagja, színházi és filmzene szerző) 1999-ben megjelent önálló albuma.
Dalai másfél évtized után is őrzik aktualitásukat. Ma is, most is döntési helyzetbe kényszerítenek, bár teremtett világaink nagyot változtak az idő vonalán. Tán a felismerhetetlenségig...
„A Nagyvárosi bujdosók... rólam és szeretteimről szólnak, no meg azokról, akiket soha nem lehet megszeretni. Emlékek a generációmról és a bujdosásról. Fölsejlenek bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az eszmélés meg a tűz, a zene és a vizek, a hagyomány tisztelete és a lázadás, tájak és népek, mesék és utazások, a mítosz és a hivatal, kötelesség és szerelem, az önrombolás és a kötelékek, otthon, haza, a szoknyák suhogása, sorsunk, a gyermek szeme, a könyvek szaga, a szabadság szárnyai, no meg a derű és jókedv, a bor és a tánc is...”
Kiss Ferenc
(NAGY)VÁROS
Vonzó. Forró mágnes. A lehetőség, a boldogulás tér és időbeli ígérete. Hatalmas és gyors, látványos és végtelen, váratlan és pillanatnyi. De a valódi esély opcióját, mind kevesebben választhatják. Stadtluft mach frei – zeng a kora középkor derengésétől napjainkig a „reklámszlogen”. Neonjai monokróm festik az éjszaka plafonját, illúziókkal pótolva az álmatlanságot.
A BUJDOSÁS
Említsük akár a szabadságharcok szegénylegényeit, soroljuk a szellem megénekelt őrzőit, valamikori létezésük lassan kevesebb, mint történelem. Nem generációs, kulturális szakadékok hasítják darabokra az érték és a mérték rendjét, a hősöket bedőlt sírkövek, a tanítókat lecserélt utcatáblák por-sziluettjei feledik. Drámai a hiátus, hisz a jelen (e)migránsai iránytű nélkül indulnak valahova, s érkeznek a “sehova”. Mindazok, kikhez valaha is szólniuk volt érdemes.
A SZEREPLŐK
A kritikus tömeg. A piramis alja, ha úgy tetszik. Fajtársak, a csoportra jellemző minden képességgel, de jártasság és készség hiányában a gyors és biztos leépülés lejtőjén. Nem ezt szeretnék. Nem ezért jöttek. Érzik, de nem tudják, mit cselekszenek. Bűnbocsánatuk a tét, mit csak az empátia tarthat és emelhet, mert a sors már rég bedobta lapjait.Nincs többé olyan történet, mi nem velünk történik. Közünk lett egymáshoz, mindenkihez, akaratlanul is. Nem kérdés tehát a dalok sugallta választás érvénye: jobb emberekké válunk, vagy...
Novák Péter
Kiss Ferenc
Kiss Ferenc, a Vízöntő zenekar alapítójának tematikus lemeze 1999-ben jelent meg - a század melankolikus zárlata, és az új évezred látomásos kezdete gyanánt - izgalmas összefoglalásként bizonyítva a népi kultúrából tanultak mai használhatóságát, kifejezőeszközeinek kortárs gondolatiságát. E tartalmilag egységes, de műfajában sokszínű zeneanyag hívta életre az azonos című táncest létrehozásának ötletét.
Egyrészt morális azonosulás okán; a dalok egyszerre szólnak arról az értékrendről, és azokról a személyiségekről, akik évszázadokon át meghatározói voltak a Kárpát-medence szellemiségének, de tudatosítják annak nyomasztó tényét is, hogy a tömeg és info-kommunikáció miként likvidálja őket mindennapjainkból. Ilyen értelemben a táncest kifejezetten pedagógiai céllal jön létre. Az előadás elsősorban a térségünkben élő fiatalokat szólítja meg, akik éppen "leválni" készülnek kulturális identitásukról.
Jövőképük, pálya- és topográfiai választásaik egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy valaha is visszataláljanak az említett szellemi forrásokhoz. Többek között ezen motivációk pótlására, az érdeklődés felkeltésére tesz kísérletet produkciónk.
NAGYVÁROSI BÚJDOSÓK
A Nagyvárosi Bujdosók Kiss Ferenc (a Kolinda, a Vízöntő, majd az Etnofon zenekarok tagja, színházi és filmzene szerző) 1999-ben megjelent önálló albuma.
Dalai másfél évtized után is őrzik aktualitásukat. Ma is, most is döntési helyzetbe kényszerítenek, bár teremtett világaink nagyot változtak az idő vonalán. Tán a felismerhetetlenségig...
„A Nagyvárosi bujdosók... rólam és szeretteimről szólnak, no meg azokról, akiket soha nem lehet megszeretni. Emlékek a generációmról és a bujdosásról. Fölsejlenek bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az eszmélés meg a tűz, a zene és a vizek, a hagyomány tisztelete és a lázadás, tájak és népek, mesék és utazások, a mítosz és a hivatal, kötelesség és szerelem, az önrombolás és a kötelékek, otthon, haza, a szoknyák suhogása, sorsunk, a gyermek szeme, a könyvek szaga, a szabadság szárnyai, no meg a derű és jókedv, a bor és a tánc is...”
Kiss Ferenc
(NAGY)VÁROS
Vonzó. Forró mágnes. A lehetőség, a boldogulás tér és időbeli ígérete. Hatalmas és gyors, látványos és végtelen, váratlan és pillanatnyi. De a valódi esély opcióját, mind kevesebben választhatják. Stadtluft mach frei – zeng a kora középkor derengésétől napjainkig a „reklámszlogen”. Neonjai monokróm festik az éjszaka plafonját, illúziókkal pótolva az álmatlanságot.
A BUJDOSÁS
Említsük akár a szabadságharcok szegénylegényeit, soroljuk a szellem megénekelt őrzőit, valamikori létezésük lassan kevesebb, mint történelem. Nem generációs, kulturális szakadékok hasítják darabokra az érték és a mérték rendjét, a hősöket bedőlt sírkövek, a tanítókat lecserélt utcatáblák por-sziluettjei feledik. Drámai a hiátus, hisz a jelen (e)migránsai iránytű nélkül indulnak valahova, s érkeznek a “sehova”. Mindazok, kikhez valaha is szólniuk volt érdemes.
A SZEREPLŐK
A kritikus tömeg. A piramis alja, ha úgy tetszik. Fajtársak, a csoportra jellemző minden képességgel, de jártasság és készség hiányában a gyors és biztos leépülés lejtőjén. Nem ezt szeretnék. Nem ezért jöttek. Érzik, de nem tudják, mit cselekszenek. Bűnbocsánatuk a tét, mit csak az empátia tarthat és emelhet, mert a sors már rég bedobta lapjait.Nincs többé olyan történet, mi nem velünk történik. Közünk lett egymáshoz, mindenkihez, akaratlanul is. Nem kérdés tehát a dalok sugallta választás érvénye: jobb emberekké válunk, vagy...
Novák Péter
Szereplők, alkotók
A Nagyvárad Táncegyüttes előadásaTánckar: Brugós Anikó, Kerekes Dalma, Mihucz Kinga, Pelbát Ilona, Szabó E. Ágnes, Timár Tímea, Tolnai Tímea, Iván Enikő Kitty, Brugós Sándor, Forgács Zsombor, Forgács-Popp Jácint, Kacsó Bálint, Kádár Elemér, Miklós János, Rácz Lajos, Szőnyi József, Schmith Nándor
Zenekar: Szabó Lóránd Győző
Kelemen Molnár János
Bartalis Botond
Szakács Kristóf
Márkus Zoltán m.v.
Székely István m.v.
Marius Bulzan m.v.
Énekmondók: Pelbát Ilona
Novák Péter / Kiss Csaba / Csepei Róbert
Dramaturg, játékmester: Novák Péter m.v.
Zeneszerző: Kiss Ferenc m.v.
Zenei vezető: Horváth Károly m.v.
Zenei asszisztens: Brugós Anikó
Koreográfusok: Baczó Tünde m.v.
Bordás Attila m.v.
Orza Călin m.v.
Polgár Emília m.v.
Jelmez: György Eszter m.v.
Játéktér, látványtervek: André Csongor m.v.
Vetített látvány: Ugron Réka m.v.
Ügyelő: Szőke Zsolt
Fény: Lázár Attila
Hang: Szommer Lajos
Főigazgató: Czvikker Katalin
Művészeti igazgató: Dimény Levente