Határtalan Napok | Nagyvárosi Bujdosók

"Hiszem, hogy tébolyult bolyongása közben a tönkrement emberiséget ők és a hozzájuk hasonlók terelik folyton-folyvást a jó irányba"
Kiss Ferenc

Kiss Ferenc, a Vízöntő zenekar alapítójának tematikus lemeze 1999-ben jelent meg - a század melankolikus zárlata, és az új évezred látomásos kezdete gyanánt - izgalmas összefoglalásként bizonyítva a népi kultúrából tanultak mai használhatóságát, kifejezőeszközeinek kortárs gondolatiságát. E tartalmilag egységes, de műfajában sokszínű zeneanyag hívta életre az azonos című táncest létrehozásának ötletét.

Egyrészt morális azonosulás okán; a dalok egyszerre szólnak arról az értékrendről, és azokról a személyiségekről, akik évszázadokon át meghatározói voltak a Kárpát-medence szellemiségének, de tudatosítják annak nyomasztó tényét is, hogy a tömeg és info-kommunikáció miként likvidálja őket mindennapjainkból. Ilyen értelemben a táncest kifejezetten pedagógiai céllal jön létre. Az előadás elsősorban a térségünkben élő fiatalokat szólítja meg, akik éppen "leválni" készülnek kulturális identitásukról.
Jövőképük, pálya- és topográfiai választásaik egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy valaha is visszataláljanak az említett szellemi forrásokhoz. Többek között ezen motivációk pótlására, az érdeklődés felkeltésére tesz kísérletet produkciónk.


NAGYVÁROSI BÚJDOSÓK

A Nagyvárosi Bujdosók Kiss Ferenc (a Kolinda, a Vízöntő, majd az Etnofon zenekarok tagja, színházi és filmzene szerző) 1999-ben megjelent önálló albuma.
Dalai másfél évtized után is őrzik aktualitásukat. Ma is, most is döntési helyzetbe kényszerítenek, bár teremtett világaink nagyot változtak az idő vonalán. Tán a felismerhetetlenségig...

„A Nagyvárosi bujdosók... rólam és szeretteimről szólnak, no meg azokról, akiket soha nem lehet megszeretni. Emlékek a generációmról és a bujdosásról. Fölsejlenek bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az eszmélés meg a tűz, a zene és a vizek, a hagyomány tisztelete és a lázadás, tájak és népek, mesék és utazások, a mítosz és a hivatal, kötelesség és szerelem, az önrombolás és a kötelékek, otthon, haza, a szoknyák suhogása, sorsunk, a gyermek szeme, a könyvek szaga, a szabadság szárnyai, no meg a derű és jókedv, a bor és a tánc is...”

Kiss Ferenc

(NAGY)VÁROS
Vonzó. Forró mágnes. A lehetőség, a boldogulás tér és időbeli ígérete. Hatalmas és gyors, látványos és végtelen, váratlan és pillanatnyi. De a valódi esély opcióját, mind kevesebben választhatják. Stadtluft mach frei – zeng a kora középkor derengésétől napjainkig a „reklámszlogen”. Neonjai monokróm festik az éjszaka plafonját, illúziókkal pótolva az álmatlanságot.

A BUJDOSÁS
Említsük akár a szabadságharcok szegénylegényeit, soroljuk a szellem megénekelt őrzőit, valamikori létezésük lassan kevesebb, mint történelem. Nem generációs, kulturális szakadékok hasítják darabokra az érték és a mérték rendjét, a hősöket bedőlt sírkövek, a tanítókat lecserélt utcatáblák por-sziluettjei feledik. Drámai a hiátus, hisz a jelen (e)migránsai iránytű nélkül indulnak valahova, s érkeznek a “sehova”. Mindazok, kikhez valaha is szólniuk volt érdemes.

A SZEREPLŐK
A kritikus tömeg. A piramis alja, ha úgy tetszik. Fajtársak, a csoportra jellemző minden képességgel, de jártasság és készség hiányában a gyors és biztos leépülés lejtőjén. Nem ezt szeretnék. Nem ezért jöttek. Érzik, de nem tudják, mit cselekszenek. Bűnbocsánatuk a tét, mit csak az empátia tarthat és emelhet, mert a sors már rég bedobta lapjait.Nincs többé olyan történet, mi nem velünk történik. Közünk lett egymáshoz, mindenkihez, akaratlanul is. Nem kérdés tehát a dalok sugallta választás érvénye: jobb emberekké válunk, vagy...

Novák Péter