Határtalan Napok | Papírsárkány

Szereplők, alkotók

A Szigligeti Színház, Nagyvárad előadása

Ivan Szergejevics Turgenyev: PAPÍRSÁRKÁNY (Egy hónap falun)

Fordította:
Elbert János

ISZLAJEV, földesúr CSATLÓS LÓRÁNT
NATALJA PETROVNA, Iszlajev felesége TÓTH TÜNDE
VEROCSKA, Iszlajevék nevelt lánya TASNÁDI-SÁHY NOÉMI
KOLJA, Iszlajevék fia CSÍKI ROLAND
RAKITYIN, barát KARDOS M. RÓBERT
BELJAJEV, Kolja tanítója VARGA BALÁZS
SPIGELSZKIJ, orvos HUNYADI ISTVÁN
LIZAVETA BOGDANOVNA, társalkodónő GAJAI ÁGNES
BOLSINCOV, szomszéd ifj. KOVÁCS LEVENTE
KÁTYA, szobalány PITZ MELINDA
MATVEJ, inas SZOTYORI JÓZSEF


Rendező: HARSÁNYI ZSOLT

Díszlettervező: ADRIAN GANEA
Jelmeztervező: KUPÁS ANNA
Ügyelő: Joó Emília
Súgó: Körner Anna
Hangosítók: Zsurka József, Szanday Csongor
Világosítók: Nosz Botond, Nagy Imre, Kalló János, Bernád Eduárd

Kritikák

Szemelvények a kritikákból:

„A történetet a Natalja Petrovna és Verocska közötti konfliktus kiéleződésétől kezdve felgyorsul, a második felvonás pedig már egészen feszesre sikeredett. Mindebben kiemelt szerepe van Tóth Tündének, aki a konfliktus kibontakozásával hirtelen nagyon „ott van” a színpadon, és hihetetlen erővel jeleníti meg a vidéki életforma béklyóiból minden eszközzel szabadulni akaró karaktert. Méltó párja Tasnády-Sáhy Noémi, aki ezzel a szereppel mutatkozik be a váradi színház színpadán, és mindjárt erős kezdéssel: elképesztő energiával és precíz játékkal jeleníti meg az ártatlan lányból a történtek hatására megtört, kiégett nővé vált Verocskát. Szintén jó alakítás az akaratán kívül a viszály kirobbantójává vált Beljajevet játszó Varga Balázsé, meggyőzően hozza a váratlan szituációban őrlődő figurát, és említésre méltó Hunyadi István is, aki Spigelszkij orvos megformálása révén az egyik legemlékezetesebb figura – ami nem is csoda, hiszen ez a karakter a legtöbb humor forrása a darabban. Apropó humor: a drámai feszültséggel telt jeleneteket néha már a groteszkig elmenő humoros jelenetek váltják, vélhetően az ellenpontozás kedvéért...” Balogh Levente, Krónika

**

„Turgenyev, amint a klasszikusok általában, attól lehet érdekes, hogy a rendező milyen viszonyrendszert épít ki a szereplők között, mennyire tudja az adott darabot „lefordítani” a mai ember gondolkodására, érzelmeire, helyzeteire, viszonyaira.
Natalja Petrovna (Tóth Tünde) a gazdag, első fiatalságán túl még mindig szép asszonyt a férje elhanyagolja, a házibarátot is unja, érzékeit fellobbantja a fiatal, élettel teli tanító (Varga Balázs). Baljajev a szép és fiatal Verocska (Tasnádi-Sáhy Noémi) nőiségét ébreszti fel, az Iszlajev család nevelt lánya most találkozik a vélt vagy valós szerelemmel. Két nő harcol egy ifjú kegyeiért egymással és a környezetével, kegyetlen és nevetséges harc ez, a kiszabadulás vágya áll mögötte. Natalja bugyuta viselkedéssel, Verocska túlfűtöttséggel próbálja elérni célját, elfutni messzire ezzel a szabad fiúval. Még Kátya, a szolgáló is benne véli felfedezni a menekülés lehetőségét.
A rendező nem tisztázza, milyen a két nő viszonya, de tudom: valóban szeretik egymást és a tanító miatt acsarkodnak, vagy Natalja már korábban is irigyelte nevelt lánya szépségét, fiatalságát. Az asszony ruhájának mérhetetlen hosszú uszálya – (túl) nyilvánvaló jelképe a kötöttségnek, a szabadságkorlátnak –, melyet hol fáradtan von maga után, hol felkapja, hogy szabadon mozoghasson. Az érzelmi hullámzások, az erőletett nevetés, vagy alig őszinte sírás arra enged következtetni, hogy Natalja lelkében mindig is lázadt a birtok, a munka rabjává vált férje (Csatlós Lóránt) miatt. Az ingerszegény élet, a férj figyelmetlensége asszonyiságától fosztotta meg, ezért tudta felkavarni a birtokra csöppent siheder.” Simon Judit, Erdélyi Riport