Holdbeli Csónakos

Weöres Sándor kalandos játéka egy csodálatos utazás történetét meséli el, melyben Pávaszem királylány a kezére pályázó ősi népek királyai elől a nagyvilágba menekül. Vándorlása során mindvégig őrzi szívében gyermeki vonzódását égi kedvese, a Holdbeli Csónakos iránt, de végül igazi szerelmére egy kamasz királyfiban, a megmentésére igyekvő Medvefiában talál rá. Jégapó lányára, a szépséges hajadonra a magyar mese- és mondavilág olyan emblematikus figurái vigyáznak, mint Vitéz László, Bolond Istók és Paprika Jancsi, akik a felnőttéválás próbatételein keresztül hűségesen követik a játékba, az álomba, a halálba és onnan vissza az életbe a védtelen királylányt.

A Holdbeli csónakossal a száz éve született Weöres Sándorra emlékezünk. Költői mesejátéka a 2013/2014-es évad kiemelt bemutatója.

A premier előtt Keszég Lászlóval készítettünk interjút:

Mitől különleges élmény Weöres mesejátéka a mai nézők számára?
A Holdbeli csónakos egy huszonnyolc éves, lánglelkű zseni műve. A szerző fiatal volt még, amikor írta, de már nagyon sokat olvasott a színházról, és tisztában volt a színpad törvényszerűségeivel. Ugyanakkor nagyon sok gyerekversének csírája is fellelhető a szövegben, a később kiteljesedő költő összes eszköze megmutatkozik. A darab egyszerre gyönyörű szerelmi történet és a felnőtté válás útjának bemutatása. A két szerelmes próbatételek során át jut el a felismerésig, hogy egymásnak vannak teremtve. Sokszor jut eszembe róla A varázsfuvola, hiszen ott is próbatételek sorozatával találkozunk, és ott sincs igazán negatív, pusztító erő, ami a szereplők végleges megsemmisítésére törekedne, hanem inkább nehézségekről van szó, amiken mindenkinek túl kell esni. A Holdbeli csónakosban is ott az irigység, vagy a fájdalomban gyökerező bosszúszomj, amivel a fiataloknak szembe kell nézniük, amit le kell győzniük. Számomra arról szól ez a darab, hogy milyen nehéz felnőtté válni, de milyen csodálatos is, főként így, hogy az út végén ott vár rájuk a beteljesülő szerelem.

A zene az előadás egyik fontos eleme. Hogy dolgoztok együtt a zeneszerzővel?
Márkos Albert ír új, eredeti zenét a darabhoz, amelyben eleve nagyon sok dal van. Eklektikusan közelítünk az előadás zenei világához, sokféle forrásból táplálkozunk, népzenéből, klasszikus zenéből, popzenéből... Különleges lehetőség, hogy élő zenét használhatunk, egy vonóskvartett fog közreműködni a színpadon. A zenei réteget is ez fogja egységesíteni, ez a négyhangszeres forma, amelyben majd előadják.
Ugyanezt, a zenében keresett emelkedett stilizációt tartottuk szem előtt a tér és a jelmezek kialakítása során is (díszlettervező: Cziegler Balázs, jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina). A jelmezekhez ősi motívumokat igyekeztünk felhasználni. Érdekes felfedezés volt számomra, hogy a globalizáció már régen is működött: egy-egy ősi ázsiai, sumér vagy afrikai motívum nagyon sok mindenben hasonlít.

Gergye Krisztián dolgozik az előadás koreográfiáján.
Többször dolgoztam már együtt Krisztiánnal, rendezőként és színészként is, nagyon jól tudunk együttműködni. Ebben az előadásban nem a szó hagyományos értelmében vett táncokat, koreográfiát szeretnék, hanem - bizonyos helyeken - erős, felépített mozgást, fizikai cselekvéseket. Azt hiszem, hogy a színészek és Krisztián is élvezik az anyaggal és az egymással való találkozást. Igyekeztem úgy kiválasztani a munkatársaimat, hogy az összes elem végül egységet mutasson, mert a Holdbeli csónakos sokismeretlenes egyenlet, izgalmas és nehéz kihívás. Megjelenik benne az egész kozmosz.

Kiknek ajánlanád a miskolci Holdbeli csónakost?
Mindenkinek. Annyira sokrétű, gazdagon értelmezhető mű... A mesei rétegét az egészen kis gyerekek is megértik, a költészet, a filozófia mélyrétegei pedig a fiatalok és a felnőttek számára nyújtanak igazi színházi élményt. Szó szerint családi színház ez, 7-től 97 éves korig bárkinek élvezetes.