Horizont Táncfesztivál - Sötét Frigy (A Pekingi Kacsa Nyomán)

Josef Nadj koreográfussal együttműködésben az EnKnapGroup bemutatja Sötét frigy (a Pekingi kacsa nyomán) c. előadását, amely egy 1987-es kiemelkedő darab újragondolásával a nyolcvanas évekbe repíti vissza a nézőket. Koreográfiájában Josef Nadj visszatér karrierje kezdetéhez és újraértelmezi annak az egyedi művészeti kifejezésrendszernek a gyökereit, amely ugyanolyan meghatározóvá teszi munkáját ma, mint annak idején volt. Az EnKnapGroup táncosaival közösen újragondolja első koreográfiája, az úttörő jelentőségű Canard pekinois (Pekingi kacsa) egy részletét. A karakteres táncanyag egy tragikus szerelmi kapcsolat és az azt kísérő, érzelmekkel teli baljós események sorozatán alapul, s az élet mulandóságának kérdését feszegeti, miközben párhuzamot von két alapvető kapocs – a férfi és nő közötti, valamint az élet és a halál közötti kapcsolat – között. A Sötét frigy (a Pekingi kacsa nyomán) egy személyes történeten alapszik, amely azonban túllép a szubjektivitáson és a művészeti átalakulásnak köszönhetően egy intim mitológiává válik, amely univerzális művészeti alkotásként teljesedik ki.

A Canard pekinois (1987) jelentette Josef Nadj debütáló alkotását, mind táncosként, mind koreográfusként. Josef Nadj a vajdasági Kanjiža városában született, 30 éves karrierje során Franciaországban, Magyarországon és Szerbiában élt és dolgozott, a határon létezést kutatta – többek között az élet és halál közti létezés lehetőségét, ahol a halált a nemlét világának kapujaként fogta fel. E híres darab, amely bejárta a világot, Nadj és az EnKnapGroup táncosai újraértelmezésében a Španski Borci Culture Centre-ben született újjá. A koreográfus Josef Nadj számára a darab felélesztése egy 30-éves ciklus lezárását jelenti. Emellett lehetőséget teremt arra is, hogy a koreográfus visszatérjen karrierje kezdetéhez és újragondolja művészeti kifejezésének gyökereit. Az EnKnapGroup táncosaival végzett munka lehetőséget adott számára, hogy az eredeti mű egyes motívumait izolálja, és kifejtse az adott téma variációit – amelyek így egy új előadás alapjait képezik.

A Sötét frigy (a Pekingi kacsa nyomán) középpontjában egy frissen házasodott pár tragikus története áll, akiknek csak a boldogság néhány pillanatát sikerült megélniük, mielőtt az élet mulandósága közéjük állt. Nadj és a táncosok megkísérlik megidézni e szomorú kapcsolatot kísérő komor érzelmeket. A megidézett eseményeket, amelyek szinte legendássá tették a koreográfus szülővárosát, Josef még gyermekként látta, s azok felidézése a koreográfiában mintegy a múló idő metaforájaként szolgálnak, de túl is mutatnak azon. Nadj e munkában lehetőséget lát arra, hogy az új generáció szembesüljön a történet alapmotívumával. Érdekes módon az új darab jóval rövidebb, mint az eredeti mű, a téma viszont jóval tágabb – mintha az alkotók halhatatlanná kívánnák tenni a pillanatot az örökkévalóság számára.