Horizont Táncfesztivál - Tátikák / A Meztelen Majom

Az emberek, akár a növények, kinyílnak majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak, de tündökölnek is. Az előadás öt fiatal virág játéka, záródnak és megnyílnak, egymásra figyelnek, beszélgetnek - ez a "kánontánc", amelynek minimalizmusa jellemzi a koreográfiát. „Bár hatan vannak a színpadon, nem egymással táncolnak a hagyományos értelemben, de mégis van egyfajta szervező erő, ami összetartja az egészet – akárcsak a természetben. Inkább kánon ez, mint együtt-táncolás. És annak, aki alaposabban odafigyel a természet változásaira, bizonyára ismerős az a lassú és fokozatos kibontakozás, amelyen a tátikalányok keresztülmennek, és amely aztán egyre vadabb, féktelenebb burjánzásnak adja át a helyét. Ez az, ahol a koreográfus elképzelése szerint megjelenik a kapcsolódási pont az emberi természettel is: hiszen a tátikákhoz hasonlóan mi, emberek is hol kinyílunk, hol bezáródunk, hol lekókadunk, hol tündöklünk. Jó lenne – teszem hozzá én – ha valamit abból az ösztönösségből és felszabadultságból is megőriznénk, amit eme virág-lányok hoztak a színpadra.” /Megyeri Léna – Színház/ 

A tapasztalatok alapján formálódó hiedelmekkel, gondolati konstrukciókkal egy-egy emberi közösség mintegy lefedi jól-rosszul a valóságot, vagyis annyit fogunk fel a valóságból, amennyit a hiedelmeink közvetítenek.” (Csányi Vilmos: Íme az ember)

Gera Anita/DanceLab az X,Y,Z és az Image koreográfiák után most a Meztelen majom című új produkcióval készül. Érdeklődése fókuszában  a pandémia lezárulásával szintén egy szociológiai téma került. Az előadás témája a modern társadalomban élő ember konstruált világa, amelyben az egyéni tapasztalatokon túl, a közösség által kialakított, elfogadott, ellenőrzött és betartott hiedelmek alapján tájékozódunk.