Új Szöveg - Megtisztulás Helyett

Április 25. 19 óra, Csarnok

MEGTISZTULÁS HELYETT
vita a besúgásról

Kiss Csaba dokumentumszínháza
- dramaturg Dancsecs Ildikó -

Tar Sándor, a 20. századi magyar próza egyik kiváló írója 1999. novemberében az Élet és Irodalomban közölt magánlevelében bevallja, hogy tíz éven át jelentett barátairól az állambiztonság III/III-as ügyosztályának. Leírja a beszervezés körülményeit és következményeit is.

„Egyszerűen beteg lettem ettől az egésztől, erkölcsi kollapszus, a barátnőmmel szakítottam, nehogy őt is, baráti körömben hallgatag, majdhogynem idegen lettem, kihűlt körülöttem a világ. Aztán elkezdtem inni, ami azelőtt nem volt szokásom, és ami sajnos tart ma is. Ennek csúcsa az volt, mikor bevittek a fertőző osztályra. Meg akartam halni, és más módon nem volt bátorságom, gyáva vagyok”. (Tar Sándor)

Kenedi János történész, a Kádár-kori demokratikus ellenzék egyik meghatározó tagja válaszában feltétlen barátságáról biztosítja egykori besúgóját és a pártállamot teszi kizárólagos felelőssé, bűnössé Tar ügyében.

„Az áldozat Te vagy, Sanyi, mint bűnös, feladtad magad (egyik) áldozatod előtt. De tévedsz. A bűnös a politikai rendszer volt, amely felmosórongyot csinált egy emberből ‒ Belőled ‒ a tettes pedig az állambiztonsági szolgálat. Ha nem is ártatlan, de ember akkor maradhatok ezután, ha kiállok érted, ha biztosítalak együttérzésemről és barátságomról”. (Kenedi)

E két levelet – a Vallomást és a Megbocsájtást -  éles vita követi az Élet és Irodalom következő számaiban. A magyar irodalmi, publicisztikai, művészeti szféra elismert képviselői szólnak hozzá a levelekhez, ki Tar Sándort elmarasztalóan, vádlóan - ki pedig védelmezően, megbocsátóan. Markáns, tiszta diagnózisai a mai magyar történelem által feldogozhatatlannak talált „besúgó” témának. Emberi és erkölcsi szempontok a „puha diktatúra” üzemi gépezetéről. Eörsi István, Márton László, Kornis Mihály, Petri Lukács Ádám, Ungváry Rudolf és sokan mások. Szenvedélyes, helyenként indulatos beszélgetés zajlik több héten át arról, hogy mi a bűnös és mi az utókor „dolga”, hogy ítélkezhetünk-e mások fölött, van-e felmentés a barátok elárulására, és mi a „jellem” szerepe a 21. században.

Kiss Csaba dokumentumszínháza ezeket a leveleket állítja párhuzamba – mintha egy kortárs Júdási per védői és vádlói ülnének az asztal körül. Bűn és bűnhődés – kultúránkkal egyidős kérdések.

A dokumentumszínházi előadás után szívesen látjuk egy beszélgetésre azokat, akiket az ügynökügy személyesen, ismerőseik, barátaik révén is érintett.

Jegyvásárlás>>>

KORÁBBI FELOLVASÓSZÍNHÁZAK:

_______________________________________________________________________________________
Március 28. - Hidas Judit: Avatás

A dráma egy családról szól, melynek élete egy névadó ünnepség előtt álló régi középiskola falai között zajlik. Az iskola igazgatónője, Margit csak a munkájára koncentrál, élete nagy művének tekinti a gimnáziumot és nem nézi jó szemmel, hogy a menye, Ilona ellene fordítja a fiát, az iskola fizika tanárát. Janó szereti a feleségét, de nem tud mit kezdeni a nők konfliktusával. Ilonának viszonya van a város alpolgármesterével, akinek hivatalból lehetősége lenne az avatásra készülő iskolában a rendezvény helyszínén álló öreg fát kivágatnia. Margit azonban a politikussal szemben még a zsarolástól sem riad vissza, hogy a tradíciót jelentő jelképet megmentse. Ilona leginkább a lányát, Marcsit félti, aki az iskola diákjaként fellép a névadó ünnepségen. A színjátszás legalább annyira a kiutat jelenti a kislány számára, mint amennyire Ilona hiszi, hogy új életet kezdhetne egy másik férfi oldalán. De egyelőre sem egyiknek, sem másiknak nem adatik meg a boldogság, mint ahogy a balul sikerült avatás után Margitnak is szembesülnie kell saját kudarcával.

____________________________________________________________
Vinnai András:
MÁSIKEMBER

Részlet a drámából:

Alvin: Barkochbázzunk? Ahhoz van kedved?
Nóra: Soha ennyire nem vágytam még rá.
Alvin: Gondolni akarsz vagy kérdezni?
Nóra: Gondolni.
Alvin: Jó. Szólj, ha megvan!
Nóra: Megvan.
Alvin: Rákérdezhetek?
Nóra: Mi?
Alvin: Szex?
Nóra: Nem.
Alvin: Jó! Most én jövök. Gondoltam.

"Elnézést kérünk, amiért nem tájékoztattuk önöket mindjárt a kapszulába történő beköltözéskor, de tapasztalataink szerint egyetlen faj sem képes rögtön feldolgozni e nem mindennapi… dolgot."

Tulaj: Magatokra vigyázzatok. Meg egymásra.
Nóra: El tudjuk érni valahol, ha bármi történik?
Tulaj: Mi történne?
Nóra: Nem tudom. Bármi.
Tulaj: Vigyázzatok a hajszárítóval. Más nem történhet.
Használjátok egészséggel! A lichthoffal vigyázni! Tíz méter mély. Nóra!
Alvin! Adieu! És… óvatosan a hajszárítóval.

_________________________________________________________________

Szegedi-Szabó Béla:
ISTENSEGÍCCS
Faludráma egy felvonásban
Új szöveg – Keszég László felolvasószínháza

2013. január 27. 19 óra, Játékszín

Szereplők:
HERMIN
PAPA
STOPPOS
ROBI
JOLI
NAGYMUTTER
HIVATALNOK
GYÁMÜGYES
SPIESZ
CÍGLERFERI
RÓZSIKA
IBOLYKA
I.GYEREK
II.GYEREK

A tragikomikus darab Magyarország egy leszakadt térségében található faluban játszódik, ahol elmaradott szociális és gazdasági állapotok uralkodnak, legfőképpen munkanélküliség, valamint az ebből fakadó problémák tömkelege van jelen: korrupció, bűnözés, csalás és a mindennemű emberi szolidaritás hiánya, továbbá a megoldatlan cigánykérdés.
A darab főhőse, a már régóta munkát kereső Fekete Hermin, aki mindent megtesz azért, hogy pénzhez jusson, végül az italozásba fojtja bánatát, hiszen édesapjáról kell gondot viselnie, sőt a havi jövedelmet felmutatni képtelen anya gyermekei is időleges gyámság alá kerültek. Tehát mindent megpróbál, hogy apját gyógykezeltesse, s hogy gyermekei mielőbb visszakerüljenek hozzá. Sorra járja a hivatalokat, de úton-útfélen a korrupció, a bürokrácia és a nemtörődömség
”hűséges” embereibe ütközik.

A színmű további fontos szereplője még a Kolompár család: Robi, Joli és a gyermekek. Ők Kanadába készülnek, de közben a múltban őket ért inzultusok miatt „elrabolnak” egy útszéli stoppost, akit fogva tartanak otthonukban.
A darabban még különböző emberi jellemek és magatartások sokféleségével találkozhatunk, köztük a jámbor alkoholista Cíglerferivel, a városból időnként szórakozni hazavágyó, sunyi orvossal, dr. Spiesszel, a helybéli kocsmárossal, Lázárral, és a gyűlölködő hivatalnok Tótmisivel.

A darab kérdések sorát veti fel, és keresi rá a választ: a kilátástalanságból van-e kiút, ki és hogyan nyújthatna segítséget az arra rászorulóknak, de találkozhatunk a megoldatlan társadalmi ellentétekkel, a szülői felelősség kérdésével is. Azonban felcsillan a remény, a szebb jövőbe vetett hit, s ebben az útkeresésben segít bennünket a szereplők helyzete és jelleme.
A cselekménydús történet komorsága ellenére is bővelkedik humorban, és halad a végkifejlet felé.

Az új színmű Szegedi-Szabó Béla tavaszra megjelenő Mire megjössz című drámakötetében lesz olvasható!


_________________________________________________________________________

Október 13. 19.00, Játékszín
Szücs Zoltán: ASZTREÁL
Új szöveg – Kocsis Pál felolvasószínháza

Egyik nap olyan, mint a másik. Vagy mégse? A darab hőse egy detoxikálóban ébred, karjában infúzió, fejében teljes zűrzavar. El innen! De hová? Úgy látszik, az életbe nincs visszaút, mintha „megváltoztak volna a körülmények”. Nehéz ezt összerakni Gabikának, miközben az egykori tanárja a parkban kísért, a bárpultos csaja legszívesebben megölné, a dílere kioktatja, de azért újra telenyomja cuccal, a barátai összeverik, az anyja meg…
Kint vagy bent? Nem az a kérdés, hol jobb, hanem az, hogy mit kezdesz magaddal, és mit kezdjenek veled mások. Az Asztreál nem a bűnről és a bűnhődésről szól, hanem a betegségről és a felépülésről, hogy van egy másik Út is. Üzenet az élőknek, de legfőképp az élőhalottaknak.

„Nem is tudom…Annyi mindent akarok mondani…És annyi mindenért akarok bocsánatot kérni, hogy azt sem tudom, hogy hol kezdjem…Hiszen téged már nem érdekelnek a bocsánatkéréseim, és nem is tudom, hogy hogyan lehetne valaha is jóvátenni azt amit ellened elkövettem…Azt, hogy megloptalak, hogy megszégyenítettelek, azt hogy ok nélkül gyűlöltelek…azt, hogy megütöttelek…és hogy elárultalak. Nem mondhatom, hogy bocsáss meg, mert van amire nincs bocsánat, és nem is azért mert Te nem bocsátasz meg…hanem azért, mert ezeket magamnak nem tudom megbocsátani soha.” (részlet darabból)

______________________________________________________________________________

Felolvasószínház szeptember 21-én

Székely Csaba: BÁNYAVÍZ

„Az Úristen már rég nem lát semmit, ami ezen a vidéken folyik.”

Egy elnéptelenedett erdélyi bányásztelepülésen a helyi katolikus pap nevelt fia, Márton, tehetségesen farag, verseket ír és arról ábrándozik, hogy mást is csinálhatna, mint hogy „a galambszart vakarja a templom ablakpárkányáról”. El akar menni – valahová –, de nincs kivel és nincs miből. Ezen a vidéken, ahol a pálinka és az öngyilkosság tizedeli a lakosságot, már csak azok élnek, akiknek nincs más választásuk. És Márton lassan rájön, hogy neki is maradnia kell, mert hozzátorzult torz környezetéhez, és pontosan idevaló.

A fiatal szerző stílusának különlegessége, hogy a komor témát jellegzetes székely humorral és morbidba hajló iróniával itatja át, nyelvezetében pedig szokatlan formában társítja az ízes paraszti és a városi szófordulatokat. A Bányavíz egy trilógia harmadik darabja, melynek első két részét sikerrel mutatták már be több magyar nyelvű színházban. A Bányavirág című első rész megnyerte a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumának elismerését, a Vilmos-díjat, a darabból készült előadás pedig (a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciójában) elvitte az idei POSZT fődíját. A Bányavíz 2012 tavaszán első díjat nyert az Örkény Színház drámapályázatán. Bemutatásra még nem került, a miskolci közönség találkozhat vele először, felolvasószínházi keretek között.

Ezúton is köszönjük, hogy az Örkény Színház rendelkezésünkre bocsátotta a darabot.