A művészek azt mondták: színház, a miskolciak pedig azt mondták: életszemlélet, az első kőszínház, vidámság, remek előadások, családi emlékek… A színház önkéntesei egész nap a várost járták, és gyűjtötték az értékes gondolatokat, amelyek este ezer lufin szálltak fel az égbe, hogy elvigyék mindenhová a Miskolci Nemzeti Színház hírét. A főutca megtelt színházszerető emberekkel, akikre számos meglepetés várt a nap folyamán: a zenekar, az énekkar, és a Miskolci Balett flashmobokkal készült a város több pontján, de a színház előtti színpadon is sokszínű performanszok szórakoztatták a nézőket. Az évad bemutatóihoz kapcsolódva Harsányi Attila „római vakációjáról” mesélt, begördült a Nagy Gatsby Ford T-modellje a táncosokkal, de a művészek jártak szirtakit, énekeltek musicaleket és szemezgettek Molnár Ferenc anekdotáiból is.
Kifőztük az évadot!
A színház művészei nem csak a világot jelentő deszkákon, de a konyhában is megállták a helyüket. A teátrum premierkonyhájában az idei bemutatók által ihletett ételek sültek-főttek egész délelőtt – és a színészcsapatok egymással vetekedtek, hogy elkápráztassák a zsűrit. Nagy segítségükre voltak a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói, akik tanácsokkal látták el az amatőr séfeket. Készült például fürj spanyol salátával a Miskolci Balett csapatánál, akik különleges pácukat egyheti munkával kísérletezték ki, Rusznyák Gábor csapatánál pedig egy erdélyi specialitás főtt a bográcsban: húsgombóc csorba, azaz ciorba de perisoare. A Zűrzavaros éjszaka rendezője egyébként nem kezdő szakács, nála a főzés jelenti a kikapcsolódást, a napi feszültségek levezetését. Szőcs Artúr, a Zorba, a görög rendezője bevallotta, hogy egy rántottát sem tud elkészíteni, így Seres Ildikó színésznőt kérte fel a görög saláta, és a pikáns csirkecsíkok elkészítéséhez. A különleges fogásokat rangos szakmai zsűri értékelte. A két mesterszakács, a Venesz József-díjas Járcsics Emil és séftársa, Repka Géza mellett, a Miskolci Nemzeti Színház hajdani nagyjai, Igó Éva és Dézsy Szabó Gábor döntött a díjakról. A harmadik helyet szerezte meg a Liliom csapata Fedák lepényével, amely az édesszájú színésznő, Fedák Sári után kapta nevét. Második lett Keszég László rendező és csapata, A nagy Romulus ihlette Germánűző batyuval, ami tulajdonképpen egy összehajtott római lepény. Az első díjat pedig a Tosca olaszos lecsója, a pepperonata vihette haza, amelyet Cser Ádám és felesége, Herczenik Anna, Tosca megformálója készített. – Szenvedélyes hobbim a főzés, bármerre járok a világban, gyűjtöm a jó recepteket, és hazaérve el is készítem ezeket – árulta el a győztes séf, Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője.
MNSZ szoba a Helynekemben
Van egy szoba a miskolci romkocsmában, ahol minden a színházról szól, az előadások hangulatképei, a színészek kézlenyomatai és aláírásai díszítik a falakat – és bár egy kis szobáról van szó, egy intim térről, vasárnap este itt mégis rengeteg ember zsúfolódott össze! A színészek örömmel tenyereltek bele a színes festékbe, a vendégek pedig kíváncsian nézegették a fotókat, amelyek készültekor talán ők is éppen ott ültek a nézőtéren. A falakra először az esti műsor meghívott vendégeinek, a Miskolci Nemzeti Színház korábbi meghatározó színészeinek kézjegye került fel. Igó Évát meghatotta ez a gesztus, ugyanis élete legszebb időszakaként emlékszik vissza a Miskolcon töltött évekre, Dézsy Szabó Gábor pedig úgy gondolta, hogy a kézlenyomata valójában az itthagyott emlékeinek fizikai megtestesülése. – Nyitottság, fiatalosság, lendület. Ez jellemzi a Miskolci Nemzeti Színházat, és éppen ezért szerettük volna, ha van egy tér, ahol ezt a színházon kívül is meg tudjuk mutatni – mondta el Makai-Hankó Vanda, a Helynekem programszervezője.
Múlt, jelen, jövő
Az egész napos program zárásaként ünnepi műsor várta a nézőket a művészbejáró előtt felállított színpadon, ahol a Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi társulata és egykori művészei készültek egy izgalmas, verses-zenés összeállítással. Az esti gála rendezője, Szőcs Artúr kortárs költők verseit, musical és operett slágereket és sok-sok anekdotát gyűjtött össze, hogy megmutassa, hogyan él együtt a színházban a múlt, jelen és a jövő. A társulat szinte minden tagja színpadra lépett a másfél órás műsorban, sőt, maga a rendező is előadta saját szerzeményét, egy dalt, amit még huszonegy évesen írt. Az első őszi vasárnap hűvös időjárása ellenére is megtelt a művészbejáró előtti tér, és együtt nézték végig a miskolciak a színészlakások falára készült fényfestést, majd azt, ahogyan végül a miskolciak üzeneteit hordozó ezer luftballon emelkedik az ég felé.