Otaku - Otthon Japában sorozatunk első állomásán 2013. október 20-án vasárnap délelőtt a japán haikuval foglalkoztunk – formájával, belső működésével, jelentéseivel, fordításával. Simon Zoltán, Simkó Katalin, Fritz Attila és Cseh Dávid előadásában több nemzet, több korszak haikuival ismerkedhetett meg a közönség – a verseket külön-külön és egymással összefüggésben is élvezhették a nézők. Az előadás második felében kötetlenebb formában folytatódott a beszélgetés, és egy forró zöldtea mellett mindenkinek alkalma nyílt kipróbálni az előadás során elhangzott szabályokat: saját haikukat írtak, melyeket a színház művészei előadtak. Kérésünkre megengedték, hogy ezt a kis miskolci haiku-gyűjteményt napvilágra hozzuk – hogy a tágabb közönség is olvashassa közös, izgalmas munkánk gyümölcseit. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt, és hogy ilyen szép versekkel ajándékoztak meg minket! Várunk mindenkit novemberi előadásunkra is, melyben a nó-színházról, egy ma is játszott, egzotikus, hagyományos japán színházról lesz szó!
Őszi cseresznye
dús, vörös kecskerágó
lángol az erdő.
(Paulina)
Őszi alkonyat.
Füst száll a dombok felett,
oldva a magányt.
(Sziklavári Károly)
Itt künn a télben
fájdalom jár át szívem
lehull arcomon
(Teréz)
Ülök a széken.
Szürke füst száll az őszből.
Székek kifordítva.
(István Bálint)
Szikráló nap süt,
Élvezem a melegét,
De jó ez, de jó!
(Pálffy Anikó)
Vízesés mellett
lassan lehull egy levél.
Társa követi.
(Sziklavári Károly)
A felhők mentén
átáramló égi fény
isteni csoda
(Paulina)
Gőzölgő kanna
csillogó porcelán, ó
téli kályhafüst.
(Hencz Eszter)
Odakint fagy van
Szívemben már nyílik a
cseresznyevirág
(Sáfrány Fanni)
Merengés, mosoly.
Az élet ez vagy játék?
Játék/szín ez itt!
(Juhász Rita)
Úszik a csíbor
Nem merül el a vízben
övé az élet.
(Döbröntei Zsuzsanna)
Vörös lomb várta,
magába zárta a köd.
Felsírt az élet.
(Jana Zoé)
Megtorpantanak
Döngetem a falakat
Úgyis átjutok.
(Döbrentei Zsuzsanna)
égő levelek
őszidőben lobogó
színes lombok
(Bató Dezső)
Tanév eleje -
kicsi gyerek mosolyog
a hajnalokon.
(Simkóné Kuti Mária)
Suttog az erdő
Nekem mesél álmokat
Én hiszek Neki.
(Bakos Mónika)
Őszi cseresznye
dús, vörös kecskerágó
lángol az erdő.
(Paulina)
Őszi alkonyat.
Füst száll a dombok felett,
oldva a magányt.
(Sziklavári Károly)
Itt künn a télben
fájdalom jár át szívem
lehull arcomon
(Teréz)
Ülök a széken.
Szürke füst száll az őszből.
Székek kifordítva.
(István Bálint)
Szikráló nap süt,
Élvezem a melegét,
De jó ez, de jó!
(Pálffy Anikó)
Vízesés mellett
lassan lehull egy levél.
Társa követi.
(Sziklavári Károly)
A felhők mentén
átáramló égi fény
isteni csoda
(Paulina)
Gőzölgő kanna
csillogó porcelán, ó
téli kályhafüst.
(Hencz Eszter)
Odakint fagy van
Szívemben már nyílik a
cseresznyevirág
(Sáfrány Fanni)
Merengés, mosoly.
Az élet ez vagy játék?
Játék/szín ez itt!
(Juhász Rita)
Úszik a csíbor
Nem merül el a vízben
övé az élet.
(Döbröntei Zsuzsanna)
Vörös lomb várta,
magába zárta a köd.
Felsírt az élet.
(Jana Zoé)
Megtorpantanak
Döngetem a falakat
Úgyis átjutok.
(Döbrentei Zsuzsanna)
égő levelek
őszidőben lobogó
színes lombok
(Bató Dezső)
Tanév eleje -
kicsi gyerek mosolyog
a hajnalokon.
(Simkóné Kuti Mária)
Suttog az erdő
Nekem mesél álmokat
Én hiszek Neki.
(Bakos Mónika)