Anatolij Vasziljev
Szükség van-e színházra?
Kérdezik a színházban csalódott szakmabeliek ezrei és a színházba
belefáradt emberek milliói.
Mire jó az?
A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az
országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.
Mi számunkra a színház?
Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok,
vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított
fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test.
Mit tud nekünk mondani?
Bármit!
A színház bármit el tud mondani.
Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok
barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem
elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural
mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a
menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak
a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.
A színház mindig volt, és örökké lesz.
Az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá.
Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól
szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig
hatol. Nincs szüksége közvetítőre. A színház a világ áttetsző fénye, se Dél,
se Észak, se Kelet, se Nyugat – ő maga a fény, a világ négy sarkából
árasztja el a világosság, és bárki számára felismerhető, közelítsen hozzá
ellenségesen vagy barátságosan.
Különböző színházakra van szükség.
Valamennyi lehetséges forma közül elsősorban a színház archaikus
formáira lesz igény. A rituális formák színháza nem állítható szembe a
civilizált népek színházával. A világi kultúra egyre jobban kiüresedik, a
„kulturális információ” kiszorítja az egyszerű, lényegi dolgokat, és elveszi
a reményt, hogy egy nap találkozzunk velük.
A színház nyitva áll. Szabad a belépés.
Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba,
foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és
nézzétek az élő történeteket – itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne
hagyjátok ki rohanó életetekből.
Mindenféle színházra szükség van. .
Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák
színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a
politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen
bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az
utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára
vallások és etnikumok között.
Fordította: Kozma András
Forrás: ITI Magyar Központ